Laposa Pincészet: Bazaltbor Badacsonyi Rozsakő, 2007

A Laposa Családi Pincészet Badacsonyban található, a híres Római út felett húzódó meredek déli lejtőn, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a szőlőkre és a Balatonra. A látván olyan lenyűgöző, hogy az embernek kedve támad felhagyni eddigi megszokott életével, beadni a felmondását, és kiköltözni ide a Badacsonyi hegyoldalba, mert ez kell legyen itt az élet! Itt kóstoltuk a Laposáék Badacsonyi Rózsakő nevezetű borát, ami legalább annyira kivételes volt, mint különleges. A Rózsakőt a híres Kéknyelű és a Budai zöld fajták keresztezéséből nemesítették. A két fajtának az a különlegessége és érdekessége, hogy szemben a legtöbb ma használatos szőlőfajtával ezek nem önbeporzóak, hanem egymást porozzák be a virágzás időszakában. Nevét egy, a Badacsony-hegyen található legendás bazaltkőről kapta. Egy igazi kézműves bor, amit a hagyományoknak megfelelően fahordóban érleltek.

Bormustra a déli szomszédoknál

Egy igazi meglepetés volt számomra az e heti borklub. Már régóta vártam erre a pillanatra, amikor sorra nyílnak a palackok, és egyre jobb borok kerülnek a pohárba. Méghozzá nem olyan borok, amiket már régóta ismerek, hanem valami új, kicsit ismeretlen. Amikor az ember beleszagol, és önkéntelenül is belehümmög a pohárba, elámul az illatoktól, aztán félve belekortyol, mert ilyen illatok után csak remélni meri az ember, hogy hozzá méltó íz következik, és igen! És ott van! Ez a bor nem más, mint az Isztriai félsziget fő fajtája a Malvázia. …

Folyóbor körkép Villányból

Itt a nyár, és vele együtt az esküvő szezon. És persze a lakodalomba bor is kell. Ez volt az oka annak, hogy ismét végig kellett járnunk jó néhány pincészetet, és végigkóstolni a folyóbor kínálatukat, egyik barátom ugyanis beadta a derekát, és megnősült. Mivel az ifjú párnak szívéhez közel áll Villány, és a Villányi borok, ezért ezen a környéken keresgéltünk. A választék közepesnek mondható, fehérborban többnyire csak Olaszrizling kapható, rozét is csak pár helyen találtunk, vörösborban pedig elsősorban Portugieser-t kinálnak, de azért vehetünk Kékfrankost és Cabernet Sauvignont is kannában. ...

Nekünk a Cirfandli jött be!

Május 13.-án rendezték meg az Aranykacsa étteremben a Pécsi Borbörzét. A Pécsi Borvidékről tizenegy borászat mutatta be borait a közönségnek. Az odalátogatók, – már aki kapott borbíráló lapot, mi nem kaptunk… - négy kategóriában értékelhették a borokat, külön megméretve a fehér, a rozé, a vörös és a desszert borokat. A felhozatal nem volt túl izgalmas, többnyire átlagos borokat kóstolhattunk. Ami nekünk a legjobban bejött, az a Cirfandli, azok közül is a késői szüretelésű, töppedt szemekből erjesztett nedű. ...

Szt. Kristóf Pincészet, Zamárdi - Zöld Veltelini 2006

A Szent Kristóf Pincészet volt az utolsó boros megállója a Balaton körüli biciklitúránknak. Zamárdiban, a szőlőhegy pincesorán található, idilli környezetben. Miután körülnéztünk a borászatban, kint, a kerthelységben a hatalmas fák árnyékában ültünk le, és kezdtük lapozgatni a borlapot. A menűben jobbnál jobb ételeket kínálnak, mint például házi kecskesajt, hidegtálak, tökmagolaj, ki tudna ellenállni ezeknek! Szóval miközben vártunk a minden finomságot tartalmazó hidegtálunkra, megkóstoltuk a 2007-es Irsai Olivért, és a díjnyertes 2007-es Zenitet, valamint egy nagyon különleges 2006-os Zöld Veltelinit, ami nem az volt, amit eddig ismertünk a fajtáról…

Montes Cherub Rosé of Syrah 2008

Erre a csodálatos rozéra a legutóbbi balatoni túránkon találtuk rá. Alsóörsön vettük a Soma Pincében, ami a Bortársaságnak az egyik partner borszaküzlete. A címke volt az, ami először megfogott a borban. Fent, a jobb felső sarokban egy pufók angyalka táncol, akinek a neve Alfredo, (a Montes Borászat egyik alapitó tagja után, Alfredo Vidaurre-ról elnevezve). A címkét egy híres illusztrátor tervezte, Ralph Steadman. Eszembe jutottak róla azok a gyönyörű címkék, amiket Picasso vagy Dali tervezett, miközben elcsomagoltam a biciklim csomagtartójára felszerelt kis dobozba a bort, és tekertünk tovább felfelé...

Egy Balaton, tíz Borút Egyesület!???

Ismét viszonylag korán indultunk útnak, és egy ilyen tavaszi túrának megvan az a szépsége és előnye, hogy egyáltalán nincs forgalom. Úgy tekertünk el a Tihanyi révtől egészen Füredig, hogy alig találkoztunk autóval az úton. Csak a megszállott horgászok ültek kint a parton, hattyúk és vadkacsák úszkáltak a partmentén, és a reggeli nap fényesen csillogott a tó tükrében...( hú de szép!) Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy Füredre érve meglátogatjuk a Figula Pincészetet, de sajnos nem sikerült elérnünk őket. A Jásdi Pince is zárva volt, ezért úgy döntöttünk, hogy a véletlenre bízzuk magunkat, és majd csak találunk valamit az út közben. Hát, nem sok mindent találtunk, és ez bizony elég szomorú! ...

Évezredes hagyományok, kiváló borok, emelkedők...

A reggelt mindjárt egy pezsgőfürdővel indítottuk, aztán a kis kényeztetés után reggeli, és indulás tovább. Fájó fenékkel tekertünk fel a hegyre, majd egy kis lejtő jött, és tíz perc múlva már oda is értünk az első állomásunkra, Keszthely–Kertvárosba. Itt, Cserszegtomaj szomszédságában található a régió egyik legnagyobb pincészete, kilenc órakor volt találkozónk Bezerics Csabával, a Németh Borház ügyvezető igazgatójával, és borászával. Egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk vele. Először is, körbevezetett minket a borászatban, majd borkóstolót tartott nekünk. E viszonylag rövid időn belül rengeteg információt tudtunk meg a Zalai-borvidékről, történelméről, és a borokról. Csaba egy nagyon karizmatikus ember, hatalmas lelkesedéssel a szakmája iránt, és nagyon szeret beszélni. Elmesélte nekünk az egész vidék történetét, több ezer évre visszamenőleg. Ahogy ő mondta, egy igazi borász történész is, és persze nagyszerű borokat kóstolhattunk nála. ...

Érdemes letérni a kijelölt útról!

A balatoni borút talán az egyik legszínesebb, legszebb borvidékünk. Rengeteg program, kikapcsolódás és borászat vár minket közel a parthoz, sokféle szálláslehetőséggel. Az egész tó körül kiépített – illetve kijelölt kerékpár út van. Ennek úgy 60%-a valóban kerékpárút, a maradék 40% pedig kisforgalmú utak, bicikliútnak kikiáltva, illetve járda. A teljes kör 200 km, ha ragaszkodunk a kijelölt úthoz, nekünk kicsit többre, 220 kilométerre sikeredett, és mi három napra osztottuk fel ezt. (Tavaly két nap alatt csináltuk meg, de az elég húzós volt, és nem sok idő maradt a borozásra.) Balatonlelléről indultunk, itt van egyébként a Déli-parton a legtöbb borászat, köszönhető ez a BB feldarabolásának. Érdemes erre a környékre akár több napot is rászánni. ...

Borklubb szerda, nagyitó alatt a Sauvignon Blanc...

Az e heti borklub témája a Sauvignon Blanc volt. Összesen tíz tételt kóstoltunk, ebből két külföldi bor volt, a többi magyar. A győztes egyértelműen a 2008-as új-zélandi “Cloudy Bay” lett, illatban, ízben magasan verve a magyar mezőnyt. Tipikus Sauvignon Blanc, összetéveszthetetlen fajtajelleges aromákkal. Illatban nagyon tiszta virágos, bodzás, mentás, őszibarackos, citrusos, -főleg grape fruitra emlékeztető jegyek. Markáns, éles savak, szájban bizsergető, kicsit csípős, teljes palettát betöltő, elég hosszan eltartó lecsengéssel. Tökéletesen megkomponált bor, nem véletlenül lett a legnépszerűbb fajta Új-Zélandban. Egyedül az ára az, ami ijesztőnek tűnhet elsőre, én Frankfurtban vetten 20 Euró körül, Magyarországon a Bortársaság forgalmazza, 6450.- Forintos palack áron. De megéri!