Július 16, csütörtök, Replay Café Pécs

Ezúttal Amerika legnagyobb és leghíresebb borvidékeiről hoztunk borokat, a kaliforniai Napa-ból, valamint Sonomából. A csütörtöki kóstolón egy olyan áttekintést szeretnénk bemutatni, ami hiteles képet nyújt a Kaliforniában készült borokról. Remélem sikerül majd eloszlatni azokat a kételyeket, amik sok ember fejében jelen vannak, ha meghallják: kaliforniai bor. A hazai kínálat ezekből a borokból sajnos nem tükrözi azt a minőséget, amit valójában jelent. Erre a kóstolóra olyan borokat válogattam össze Los Angelesi borszaküzletek polcairól, amik szerintem legjobban képviselik ezt a borvidéket, ár- érték arányban is jól teljesítenek, és egyszerűen jók! ...

Több mint egy fröccs

Willy Nilly, Jote, Bambus, Kalimotoxo, Houba, Catemba, Calimocho – úgy tűnik, minden országban elnevezték ezt a boros koktélt, amit talán mindenki ivott élete valamely szakaszában, ami magyarul nem más, mint a vörösboros kóla. Azok a régi szép idők, amikor még megittunk mindent, nem tartott vissza senki és semmi, csak hajtott a kíváncsiság, és kevertünk mindent mindennel. És közben elképzeltük magunkat, mint következő Tom Cruise a Cocktailba. ...

Laposa Pincészet: Bazaltbor Badacsonyi Rozsakő, 2007

A Laposa Családi Pincészet Badacsonyban található, a híres Római út felett húzódó meredek déli lejtőn, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a szőlőkre és a Balatonra. A látván olyan lenyűgöző, hogy az embernek kedve támad felhagyni eddigi megszokott életével, beadni a felmondását, és kiköltözni ide a Badacsonyi hegyoldalba, mert ez kell legyen itt az élet! Itt kóstoltuk a Laposáék Badacsonyi Rózsakő nevezetű borát, ami legalább annyira kivételes volt, mint különleges. A Rózsakőt a híres Kéknyelű és a Budai zöld fajták keresztezéséből nemesítették. A két fajtának az a különlegessége és érdekessége, hogy szemben a legtöbb ma használatos szőlőfajtával ezek nem önbeporzóak, hanem egymást porozzák be a virágzás időszakában. Nevét egy, a Badacsony-hegyen található legendás bazaltkőről kapta. Egy igazi kézműves bor, amit a hagyományoknak megfelelően fahordóban érleltek.

Bormustra a déli szomszédoknál

Egy igazi meglepetés volt számomra az e heti borklub. Már régóta vártam erre a pillanatra, amikor sorra nyílnak a palackok, és egyre jobb borok kerülnek a pohárba. Méghozzá nem olyan borok, amiket már régóta ismerek, hanem valami új, kicsit ismeretlen. Amikor az ember beleszagol, és önkéntelenül is belehümmög a pohárba, elámul az illatoktól, aztán félve belekortyol, mert ilyen illatok után csak remélni meri az ember, hogy hozzá méltó íz következik, és igen! És ott van! Ez a bor nem más, mint az Isztriai félsziget fő fajtája a Malvázia. …

Folyóbor körkép Villányból

Itt a nyár, és vele együtt az esküvő szezon. És persze a lakodalomba bor is kell. Ez volt az oka annak, hogy ismét végig kellett járnunk jó néhány pincészetet, és végigkóstolni a folyóbor kínálatukat, egyik barátom ugyanis beadta a derekát, és megnősült. Mivel az ifjú párnak szívéhez közel áll Villány, és a Villányi borok, ezért ezen a környéken keresgéltünk. A választék közepesnek mondható, fehérborban többnyire csak Olaszrizling kapható, rozét is csak pár helyen találtunk, vörösborban pedig elsősorban Portugieser-t kinálnak, de azért vehetünk Kékfrankost és Cabernet Sauvignont is kannában. ...

Nekünk a Cirfandli jött be!

Május 13.-án rendezték meg az Aranykacsa étteremben a Pécsi Borbörzét. A Pécsi Borvidékről tizenegy borászat mutatta be borait a közönségnek. Az odalátogatók, – már aki kapott borbíráló lapot, mi nem kaptunk… - négy kategóriában értékelhették a borokat, külön megméretve a fehér, a rozé, a vörös és a desszert borokat. A felhozatal nem volt túl izgalmas, többnyire átlagos borokat kóstolhattunk. Ami nekünk a legjobban bejött, az a Cirfandli, azok közül is a késői szüretelésű, töppedt szemekből erjesztett nedű. ...

Szt. Kristóf Pincészet, Zamárdi - Zöld Veltelini 2006

A Szent Kristóf Pincészet volt az utolsó boros megállója a Balaton körüli biciklitúránknak. Zamárdiban, a szőlőhegy pincesorán található, idilli környezetben. Miután körülnéztünk a borászatban, kint, a kerthelységben a hatalmas fák árnyékában ültünk le, és kezdtük lapozgatni a borlapot. A menűben jobbnál jobb ételeket kínálnak, mint például házi kecskesajt, hidegtálak, tökmagolaj, ki tudna ellenállni ezeknek! Szóval miközben vártunk a minden finomságot tartalmazó hidegtálunkra, megkóstoltuk a 2007-es Irsai Olivért, és a díjnyertes 2007-es Zenitet, valamint egy nagyon különleges 2006-os Zöld Veltelinit, ami nem az volt, amit eddig ismertünk a fajtáról…

Montes Cherub Rosé of Syrah 2008

Erre a csodálatos rozéra a legutóbbi balatoni túránkon találtuk rá. Alsóörsön vettük a Soma Pincében, ami a Bortársaságnak az egyik partner borszaküzlete. A címke volt az, ami először megfogott a borban. Fent, a jobb felső sarokban egy pufók angyalka táncol, akinek a neve Alfredo, (a Montes Borászat egyik alapitó tagja után, Alfredo Vidaurre-ról elnevezve). A címkét egy híres illusztrátor tervezte, Ralph Steadman. Eszembe jutottak róla azok a gyönyörű címkék, amiket Picasso vagy Dali tervezett, miközben elcsomagoltam a biciklim csomagtartójára felszerelt kis dobozba a bort, és tekertünk tovább felfelé...

Egy Balaton, tíz Borút Egyesület!???

Ismét viszonylag korán indultunk útnak, és egy ilyen tavaszi túrának megvan az a szépsége és előnye, hogy egyáltalán nincs forgalom. Úgy tekertünk el a Tihanyi révtől egészen Füredig, hogy alig találkoztunk autóval az úton. Csak a megszállott horgászok ültek kint a parton, hattyúk és vadkacsák úszkáltak a partmentén, és a reggeli nap fényesen csillogott a tó tükrében...( hú de szép!) Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy Füredre érve meglátogatjuk a Figula Pincészetet, de sajnos nem sikerült elérnünk őket. A Jásdi Pince is zárva volt, ezért úgy döntöttünk, hogy a véletlenre bízzuk magunkat, és majd csak találunk valamit az út közben. Hát, nem sok mindent találtunk, és ez bizony elég szomorú! ...

Évezredes hagyományok, kiváló borok, emelkedők...

A reggelt mindjárt egy pezsgőfürdővel indítottuk, aztán a kis kényeztetés után reggeli, és indulás tovább. Fájó fenékkel tekertünk fel a hegyre, majd egy kis lejtő jött, és tíz perc múlva már oda is értünk az első állomásunkra, Keszthely–Kertvárosba. Itt, Cserszegtomaj szomszédságában található a régió egyik legnagyobb pincészete, kilenc órakor volt találkozónk Bezerics Csabával, a Németh Borház ügyvezető igazgatójával, és borászával. Egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk vele. Először is, körbevezetett minket a borászatban, majd borkóstolót tartott nekünk. E viszonylag rövid időn belül rengeteg információt tudtunk meg a Zalai-borvidékről, történelméről, és a borokról. Csaba egy nagyon karizmatikus ember, hatalmas lelkesedéssel a szakmája iránt, és nagyon szeret beszélni. Elmesélte nekünk az egész vidék történetét, több ezer évre visszamenőleg. Ahogy ő mondta, egy igazi borász történész is, és persze nagyszerű borokat kóstolhattunk nála. ...