Kalifornia boripar kívülről és belűről

Lassan három hete, hogy én is aktív részese vagyok a nagy, amerikai „Wine Industry”-nak. Ekkor történt ugyan is, hogy végre találtam egy munkát, egy kis, családi borászatban. A neve Derbés. Gyorsan fel is költöztünk ide Észak-Kaliforniába, Los Angelesből, ahol az előző két hónapot töltöttük. Most Santa Rosa-ban tanyázunk, Russian River Valley legnagyobb városában, ami kb. egy Pécs méretű városnak felel meg. Rengeteg borászat található a környéken, nem lesz könnyű, de egyszer végig járjuk az összeset. Ha egybe veszem Napa-t és Sonomát, és miért ne tenném, hisz csak egy kis hegyvonulat választja el a kettőt egymástól, ez ma az USA legnagyobb egybefüggő borvidéke. Hallottunk már róla jót is és rosszat is, de nézzük, mi is ebből az igazság. ...

Az elmúlt két hónapban elég sok időt töltöttünk itt a borvidéken, ismerkedtünk a környékkel, borászatokat látogattunk, vagy éppen állás interjúra kellett felugranom. Köszönet Amandának (Villányban a Sauska Pincészetnek volt az amerikai berepülő borásza tavaly decemberig) és Ryannak, aki szintén borász, a Kosta and Browne-nál, (idén januárban a Winespectator magazin top 100-as listáján a negyedik legjobb borászat) akik nagyon sokat segítettek, hogy képben legyünk, és jobban belelássunk, hogy mennek errefelé a dolgok. Apropó, most is náluk lakunk, amíg nem találunk magunknak lakást. Ez amúgy egy csomó előnnyel jár, többek között, hogy isteni finom borokat ihatunk nap mint nap, olyanokat, amikhez halandó ember nem jut egykönnyen!

Szóval, immár három hete, hogy elkezdtem dolgozni ennél a kis borászatnál, mint mindenes. Cecilé, a Francia tulajdonos és borász, Billy-vel a férjével kezdte ezt a vállalkozást 2001-ben. Előtte az Opus One-nál dolgozott, mint termelés vezető – szó szerint fordítva -, ami magyarul nem hangzik olyan jól, de itt az USA-ban ez a fő borász alatti pozíciót jelenti. Kilenc éve kezdtek önállóan bort készíteni, ez idáig vásárolt szőlőből. Közben betelepítették a kéthektárnyi területet, ami a házuk körül terül el, innen idén lesz az első szüret. Most négy éves az ültetvény. Négy fajtából áll, Chardonnay, Pinot Noir, Pinot Meunier és Syrah.

A borászat még nem készült el, engedélyeztetés alatt áll, úgy hogy, most egy bérelt, úgynevezett” Custom Crush” borászatban dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy valaki épített egy borászatot, kb. egy Malatinszky méretűt, megvásárolt minden szükséges berendezést, ami a borkészítéshez kell, és ezt kiadja bérbe kb. tíz kisebb borásznak, akinek nincsen saját borászata. Ezt nagyon jó ötletnek tartom, mert ha van valakinek egy kis elhivatottsága, hogy bort készítsen, de nincs meg a megfelelő tőkéje hozzá, nyugodtan belevághat anélkül, hogy milliókat befektetne. A szőlőt meg lehet venni, akár a legjobb minőségben is, persze itt már mélyebben bele kell nyúlni a zsebbe, a helyet, ahol feldolgozza, illetve tárolja, majd palackozza az ember, lehet bérelni viszonylag elérhető áron. Nem véletlenül hívják ezt az országot a lehetőségek hazájának. A technológia is tartogatott egy két meglepetést a számomra. Tetszik, hogy milyen nagy gondossággal és mennyire tudatosan óvják a bort, mindenféle behatástól. Például, többször fejtettünk már bort az elmúlt idő alatt, de szivattyút még nem kellett használnom. Ezen kicsit meg is lepődtem, de errefelé nem nagyon használnak, nem akarják roncsolni vele a bort. A hordókból nitrogén gáz túlnyomással fejtettük ki a bort a tartályba, visszafelé pedig gravitációval. Nagyon odafigyelnek a borászatok, hogy milyen hordót használnak, sokkal nagyobb a választék ebből itt, mint Magyarországon, és nagyot tud dobni a bor minőségén. És látván a pincészetek felszereltségét, hidraulikus kosaras prés, nyitott fa- és acélerjesztő tartályok, stb. a szüret is tartogat majd egy két meglepetést, ebben biztos vagyok.

No de ez egyelőre még arrébb van. Most éppen a rügyfakadás időszakában vagyunk, metszéssel végeztünk, és a kötözéssel is végzünk a héten. Már látszanak a rügyek belsejében a kis fürt képződmények, pár hét, és virágzik a szőlő. Az idő csodálatos, éjjelek még elég hűvösek, reggelente vastag ködtakaró borul a szőlővel telepített lankákra, de nappal már kellemes, 25 fok körüli hőmérsékletben sütkérezhetünk. Nagyon nyugodt itt az élet, nehéz szívinfarktust kapni errefelé. Azt hiszem elég jól átjön ez a képeken, amiket készítettem, nézzétek meg a galériában!
És hogy milyen lesz a 2010-es évjárat itt? Természetesen kiváló, ugyanis már az én kezem, és lelkem is benne lesz!
Folyt. Köv!