Kóstolási jegyzetek

Múlt csütörtökön végre megtartottuk a várva várt kaliforniai borkóstolónkat. Már hosszú hónapok óta készülünk rá, de az első próbálkozásunk csúfos kudarcba fulladt, amikor is a repülőgép társaság nem nagyon értett egyet azzal a csomagolási módszerrel, hogy a borokat pulóverekbe csavarjuk, így nem engedték fel a gépre. Végül elajándékoztuk a borokat az Los Angelesi reptér előtt várakozó, nagyon meglepődött taxisofőröknek, és buszsofőröknek. Aznap több buszsofőrnek elvették a jogosítványát ittas vezetésért : ) Második próbálkozásra már óvatosabbak voltunk, és konténerbe, hajóval importáltuk be a borokat. Két fő szempont alapján válogattuk össze a borokat, az egyik az volt, hogy mindegyik nagyon jó minőségű, elismert bor legyen, a másik pedig, hogy egyértelmű képet adjon Kalifornia borkészítési stílusáról, és mindenki számára kiderüljön, hogy milyenek valójában a kaliforniai borok. A sorban voltak a régióra jellemző fehérek, volt nálunk kevésbé ismert fajta, úgy, mint a Zinfandel, és voltak fantasztikus nagytestű vörösek. A kóstoló végül nagyon jól sikerült, minden bor kivételes volt, mindenki megtalálta a maga ízlésének valót, bár nekem az elején még voltak kétségeim…

Egy 2007-es Simi Sauvignon Blanc- al kezdtük a sort, friss, gyümölcsös, alma, déligyümölcs, és citrusos aromákkal. Ezek az ízek kellemesen jelentkeztek együtt a szájban, és az orrban. Néhány embernek csalódás volt, mondván, az ízek nem hozták azt, amit a sokatmondó illat után vártak, de volt több ember, akinek benne volt az első háromban. Ez a vélemény megismétlődött, amikor kinyitottuk a második bort, ami a Bannus Reserve Chardonnay 2006 – volt. Orrban nagyszerű volt, talán tölgyben kicsit erőteljes, de semmi képen nem annyira, hogy ez agyonvágja az íz világot. Ami különösen értékelhetővé tette a bort az az ásványossága volt, prezentálva ezzel a kivételesen szép kaliforniai borokat. A borászok fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a borukban megízlelhessük a termőhelyet, itt ez igen jól sikerült. A következő a sorban a várva várt Pinot Noir volt a Cambriától. Máris volt egy győztesünk! A félelmem, miszerint a magyar emberek nem szeretik a kaliforniai borokat, kezdett eloszlani. Ahogy kitöltöttük a bort a poharakba, a színe volt, ami azonnal felkeltette az érdeklődésünket. Elég világos volt, gránát vörös, olyan silleres. Az első megjegyzése majdnem mindenkinek az volt, hogy milyen fajtajelleges. Nem volt benne semmi trükk, ez egy igazi PINOT volt. Komplex meleg illatok, cseresznye, föld, őrölt bors és kóla. Teljesen megérdemelten kapott 93 pontot a Wine Enthusiast-tól akik azt írták róla, hogy a legjobb Pinot Noir ebben az árban ($25). Nagyszerű, könnyű bor, nagyon jól iható, közepesen hosszú lecsengéssel. A következő bor a St. Francis Zinfandel, 2006-ból. És igen! Micsoda bor! Nagyon izgatott voltam ennél a bornál, mert ez az elbűvölő fajta az, amit nagyon jól lehet készíteni Kaliforniában. A legutóbbi kaliforniai bortúránkon is ez volt az egyik legemlékezetesebb fajta, méghozzá a Rubicon Estate 2005-ös Zinfandelje. Nálam kivételes helyen áll ez a fajta, és ez a bor sem okozott csalódást. Minden benne volt, amit lehet szeretni a Zin-ben, intenzíven gyümölcsös, érett piros és fekete bogyós gyümölcsök ízei mosolyognak vissza ránk. A koncentrált ízek a nagy terméskorlátozásnak köszönhető, ami 40 mázsa/hektár. Egy másik érdekessége a bornak, hogy 50 - 100 éves közötti tőkékről szüretelték, és a technológia, amivel feldolgozták is kb. ilyen régi. Ja, és nem használnak öntöző berendezést sem, ami nagy ritkaság arrafelé. Koncentrált gyümölcsössége arra késztet, hogy komoly bornak nevezzem, de ez a minőség, amit készítettek belőle, azt a benyomást kelti bennem, hogy ez a bor komolyabbnak akar tűnni, mint amilyen valójában. Nagyszerű tanninok, csodálatosan beleolvadó hordós jegyek, ez a bor egy nagyszerű kaja bor! A következő áldozat egy 2004-es Merlot volt, a Wildehirst Borászattól. Ez volt a legészakibb termőhelyről származó bor,nevezetesen Lake County-ból. Mély, sötét vörös szín, először vajas karamelles illat, majd egyértelmű tölgyfahordó illat csapja meg az orrunkat, aztán előtűnnek a gyümölcsös illatok, cseresznye és zsálya. Ízben hű volt a fajtára jellemző karakterekhez, megfelel a közízlésnek, a végén pedig egészen frissítő érzést keltő lecsengés. Robert Mondavi 2006 Cabernet Sauvignon volt a következő a sorban. Ez a bor 80% Cabernet Sauvignon, 12% Merlot, 3% Cabernet franc, 3% Malbec, 1% Petit Syrah és 1% Syrah-t tartalmaz. Majdnem a fele szőlő az eredeti Oakvville-i birtokról származik, ez volt az egyik legelső szőlőültetvény Napa-ba. Mély rubinvörös szín, a bornak még mindig kell egy kis idő, hogy a csúcson legyen. Meleg gyümölcsös és fűszeres illatok, nagyszerű ízek és tökéletes egyensúly a szájban. Gyönyörű struktúra, közepesen hosszú lecsengés. Ez a bor teljesen megéri az árát, de annál többet nem biztos. Az ára 28 Dollár volt. A következő borunk egy 2005-ös Syrah volt, a Zaca Mesa Borászattól. Eddig a legsötétebb bor, az összes közül. Nagyon koncentrált gyümölcsös illat, majdhogynem harapni lehet a bogyós gyümölcsöket benne. Ez az erős illat hűvös zöld fűszerek és kiwi illatával párosult. Nagyon érdekes, hogy legtöbbünk kiérezte az ibolya illatot is a borból. Kellemes hordós jegyek, ez a bor szinte megköveteli az ételt maga mellé, például egy jó rozmaringos bárányt. Az est utolsó bora a Beringer Borászattól az Alluvium Red 2005-ös kompozíciója volt. Micsoda befejezés! Ez lett végül majdnem mindenki kedvence az est végére. Nagyon gyümölcsös, nagyon komplex, nagyon érdekes. Gazdag erdei gyümölcsös és földes jegyek, valami kesernyés, édeskés íz, mint a narancs dzsúsz, füstös hordó jegyekkel. Tipikus Bordói összeállítás, 74% Merlot, 22% Cabernet Sauvignon, a borász úgy jellemezte, hogy a Merlot adja a cseresznyés ízű, selymes jelleget, a Cabernet Sauvignon adja a struktúráját, a Malbec a virágos jegyeket, a Petit Verdot a fűszerességét, a Cabernet Franc pedig a kellemes lecsengésért felelős.
Mindent egybevetve, azt hiszem mindenki elégedett volt a borkóstolóval, és had dicsérjem itt egy kicsit a helyet is, ahol megrendezhettük ezt az egészet. Pécsett, a Replay Caféban nagyon kitettek magukért. Maga a hely hangulata nagyszerű volt,a sajttál nagyon izgalmas és gazdag volt, elképzelni sem tudnék tökéletesebb helyet egy ilyen rendezvénynek, és remélem még sok ilyenre sort keríthetünk a jövőben. Az este kétségek között indult, és a végén sikerbe torkollott. A borok népszerűségi sorrendje a következő volt: Beringer Alluvium Red 2005, Robert Mondavi Cabernet Sauvignon Napa Valley 2006, Wildehirst Merlot 2004, St. Francis Zinfandel, Zaca Mesa Syrah, Cambria Pinot Noir, Sauvignon Blanc, Chardonnay.