Élménybeszámoló az első Ördögkatlan Fesztiválról.

2008. augusztus 7-8-9. - rendezték meg az első Ördögkatlan Fesztivált. Három napon át, négy különböző helyszínen zajlottak az események. Kisharsány, Nagyharsány, Palkonya, és a Nagyharsány és Villány között lévő Szoborparkban. Számomra legkedvesebb helyszín Kisharsány volt, azon belül is a Vylyan Pincészet. Művészet és bor. Nálunk még újdonságnak számítanak az ilyenfajta rendezvények, azonban a világ más tájain hamar rájöttek, hogy nagyon jól összekapcsolható a két dolog. Napa Valleyben, Kaliforniában például teljesen általános dolog, hogy a pincészetekben helyt adnak valamilyen kiállításnak, galériának. Vagy egy kis múzeumot alakítanak ki, ahol bemutatják a borkészítés hagyományos eszközeit. És persze a zene! Színpadot állítanak fel, kirakják az asztalokat a szőlősorok közé, kockás terítő, az asztalra bor, a fűben piknikelők, a színpadon pedig szól a jazz. Hát, valami ilyesmit hozott a mi kis borvidékünkre a Bárka Színház. Hurrá! Hurrá! Hurrá! …

Pénteken fél öt körül érkeztünk Kisharsányba, a Vylyan pincéhez. A táj lenyűgöző, messze ellátni a Fekete-hegy tetején fekvő épület teraszáról. Asztalok, napernyők, és sok sok ember, borospoharát szorongatva, néma csenben figyeli Konrád György szavait. A kertben színes hordók, mellettük kis fatábla hirdeti alkotója nevét. (Az itt készült fotók a galériában megtekinthetők!) Aztán a színpadon Takács Eszter duó koncert. Közben mi megnéztük a pincét, Vera, a cég beszerzője és export felelőse szíves vezetésével, aztán borkóstoló hét féle borból. Egy jó fél óra múlva, a katlan ördöge úgy gondolta, hogy ő is színpadra lép, az ég elsötétült, és a szél sárgás-barnás foltokat korbácsolt a porból a képbe, hogy a látvány teljes legyen. Többen az autójuk felé vették az irányt, és úgy látták jobbnak, ha menekülnek. Mi, sok más társunkkal együtt bemenekültünk a pincészet épületébe, amikor is eleredt az eső. Fejetetejére állt a világ egy kis időre, de fél óra múlva a zene újra megszólalt a feldolgozó üzemből, az emberek hallgatták, boroztak, és jól érezték magukat. Mi is befejeztük a kóstolónkat, és vacsorázni indultunk tovább, a Fülemüle Csárdába. Mint előrelátó vendég – gondoltam jól tele lesz a hely – telefonon asztalt foglaltam. Hát, nem kellett volna. Mikor odaértünk, mi voltunk az egyetlen vendégek. A felszolgáló hölgy rögtön közölte, hogy libamáj és kacsa nincs. Ez egy kicsit elszomorított, de sebaj, kértem a borlapot. A lapon 24 féle bor, mind jó fajta Villányi, a lap alján idézet: „Az étkezés bor nélkül, nap napfény nélkül!” Milyen igaz! Rögtön ki is választottam egyet, mire a hölgy közölte, hogy sajnos ebből nincsen készleten. Választottam másikat, aztán másikat, de egyik se volt, végül megkértem, hogy inkább mondja el milyen van, ezzel megkönnyítve a borhoz jutásunkat. Egy kis cetlivel tért vissza a hölgy, rajta öt féle bor, rögtön meg is tetszett a Bock József 2006-os, igen jól sikerült Cabernet Franc nedűje, a bibi az volt, hogy nem tudjuk az árát, ez ugyan is nincs a borlapon. „A főnök tudja, csak ő most nincs itt, nálunk ő a borszakértő. De mindjárt felhívom, és megkérdezem” – kaptuk a választ. Kis idő múlva megjött a megoldás. Nézzük meg a borlapot, ha van rajta valamilyen Cabernet Franc, akkor az lesz az ára. Lelovits Tamás Franc-ja volt a lapon 4500.-Forintért, így végre a poharakba kerülhetett a bor!
Ezt a kis történetet csak azért meséltem el, mert szomorú, hogy míg az egyik oldalon építik a régió arculatát, a másik oldalon rombolják ezt. De tényleg? Miért van az, hogy Villány határában lévő étteremben, a borlapon villányi borok, minden pincészet két kilométeren belül, és nincs az étteremben a borokból?!
Azért jöjjön egy kis dicséret is, a vacsora nagyon finom volt, és hatalmas adagokat kaptunk.
Visszamentünk Villányba, benéztünk még egy-két helyre, a Hordóba még ment a zene, beültünk egy borra. Kértem egy Mathias Irsait, és kaptam helyette egy Polgár, szemelt rizlinget. Ez már csak egy ilyen nap! Zárásként benéztünk még Bockékhoz, az egyetlen sokáig nyitva tartó hely Villányban, ott még leteszteltünk pár pohárral, aztán elsétáltunk a szállásunkra, a Gere Tamás & Zsolt Panzióba. Sajnos Villányban nincs igazán színvonalas szállás. Egy önkormányzati rendelet szerint, nem szabad építeni Villány belterületén 24 szobánál nagyobb szálláshelyet. Ezzel szeretnék elkerülni, hogy elrontsák a város összképét, hangulatát. Ezért Villányban most csak panziókban tudunk megszállni, és sajnos ezek többsége nem valami magas színvonalú. A mi szállásunk a Gere Tamás & Zsolt pincészet kóstoló terme fölött lett kialakítva, a padlástérben. A berendezés egyszerű, semmi luxus, de legalább minden szobához tartozik fürdőszoba. És van légkondi. Igaz, hogy egy kicsit zörög, és az asztal alá lett beépítve, ott biztos jó hideg is volt. A szobáért 13000.- Forintot fizettünk reggelivel.
Másnap elnéztünk Palkonyára, a történelmi pincesorra, nagyon szépen megőrizték a pincék állapotát, szerintem Magyarország legszebb pincesora. Benéztünk egy-két nyitott pincébe, és megkóstoltunk néhány bort.
Visszatérve az Ördögkatlan Fesztiválra, tetszik, hogy a rendezvény helyszínei a Villányi Borrégió kis falvai, remélem egyre nagyobb szerep jut nekik a jövőben. A tervek szerint minden évben megrendezik a fesztivált, én kívánok nekik sok sikert!