Halászlé Csúzán, borozás Vörösmarton

Pécs környékén már bevált szokás, hogy ha jó halászlét akarunk enni, átugrunk Horvátországba, Csúzára. Itt a Kovács Csárdában készítik ugyanis messze földön a legjobb halászlét. Pécstől kb. ötven kilométerre, Mohácstól délre, a Duna parttól nem messze található ez a falu, mint a nevéből is kiderül, valamikor „régen” Magyarországhoz tartozott. A halászlét frissen készítik, mindig személyre szólóan akkora adagot és olyan halakból, amit mi kiválasztunk. A tésztát szintén házilag készítik hozzá, a receptje nekem nagyon tetszik: 4 kg liszt, 50 tojás, só. Errefelé ugyanis tésztával eszik a halászlét. Szóval, enyhén csípős vegyes halászlé házi tésztával, hozzá egy jó olasz fröccs. Egy ilyen gasztro túra alkalmával tűnt fel először, hogy itt a környéken remek borokat készítenek! …

Az étlapon öt, vagy hat környékbeli borászat borait kínálják, többségében Grasevina-t, ami megegyezik a nálunk Olaszrizling néven ismert szőlőfajtával. Két pincészettől kóstoltunk belőle, az egyik a Kollar-tól, a másik pedig a Josic Pincészettől volt. Feltűnően kellemes, illatos, testes vastag Olaszrizlingek voltak, karakteres savakkal, izgalmas, sokatmondó íz világgal. Egy olyan arcát ismerhettük meg a fajtának, ami arra késztet, hogy sokkal komolyabban vegyem ezentúl az Olaszrizlinget. Az élményen felbuzdulva ellátogattunk a szomszéd faluban található Josic Pincébe, ahol bizony leesett az állunk. A falu közepén egy kis szurdokút vezet fel a pincesorra. Az út két partján düledező vályog pincék, majd kicsit feljebb érve már az élet nyomait is látni. A hegytetőt majdnem elérve már szépen rendezett porták, és egy ízléses reklámtábla, valamint szalmából font állatok hirdetik, hogy itt valami különleges dolog vár ránk. Az ajtón belépve a látvány lenyűgöző. Meglepően nagy tér, ha az utcáról nézzük, különálló pincéknek látszik, belül viszont úgy egybe van nyitva, hogy abból kívülről semmit sem látni. Modern, jó ízlésre valló berendezés, szépen terített asztalok, barátságos hangulat. Jobbra nyitott tűztér bográcsozáshoz, és egyéb sültekhez, mellette kemence. A két pinceágban is asztalok. Nagyon jól néz ki a hely! Sajnos tele vagyunk a halászlével, de legközelebb biztosan kipróbáljuk az éttermet. Ezúttal viszont beneveztünk egy borkóstolóra, amit a szomszédos pincében élvezhettünk. Két féle Olaszrizling, az egyik „natúr”, a másik barrique-olt. Pinot Noir-ból készült rozé, siller, Cabernet Sauvignon, és egy Cuvée, ami Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, és Pinot Noir szőlőkből készült. Nekünk a legjobban a sima Olaszrizling tetszett, a barrique-olt változat nekem túl merész volt, a hordós jegyek elnyomták a bor kellemes aromáit. A másik kedvenc a Cuvée volt, bár tegyük hozzá, még nagyon fiatal, (2008-as) de pár év múlva biztosan nagyon kellemes bor lesz. Elraktunk belőle egy palackkal, két év múlva újra megkóstoljuk. – persze ha addig véletlenül meg nem isszuk!

Tipp: Ha már itt vagyunk, érdemes ellátogatni a közeli Kopácsi Rétre, ahol a Duna árterületén élő sokszinű madárvilágban gyönyörködhetünk. Fotók a galériában!

2009.08.11. - Faludi Sándor