| Napa Valley California |
|
|
|
Ahogy haladunk északra, az út mind két oldalán szőlő ültetvények, a táj gyönyörű, dimbes dombos vidék, olajfákkal, eukaliptuszokkal szegélyezve. A borászatok egymás után érik egymást, minden arra alkalmas terület szőlővel betelepítve. Ha valaki most szeretne itt földet vásárolni, annak igen csak bele kell nyúlnia a zsebébe, ugyan is a legolcsóbb részen is fél millió dollárba kerül egy acre, ami csak 0.4 hektár. Egy jobb, nevesebb területen ez az ár elérheti a két, három millió dollárt is. Az úton északra több kis városon is végighajtunk, Yountville, Oakville, St. Helena, Calistoga, nagyjából itt ér véget Napa Valley, ha továbbmegyünk, át a kanyargós kis hegyi úton, Sonomába érünk, ahol szintén minden a borról szól, csak egy kicsit más stílusban. Erről majd egy későbbi cikkben beszámolok, most maradjunk még egy kicsit Napaba. A borászatokat, amiket meglátogattunk, úgy választottuk, hogy vagy olvastunk róla valami jót és ezért keltette fel a kíváncsiságunkat, vagy ajánlották egy másik borászatban. Ötödszörre vagyok Napaba, és jó szokásomhoz hiven mindenkori kedvenc borászatomnál kezdünk, Robert Mondavi Winery-ben. Itt két kóstoló terem van, az egyikbe az egyszerűbb (és olcsóbb) borokat lehet kóstolni, - ide nem mentünk be- a másikba pedig a csúcs borokat. A menün öt bor szerepelt, egy Pinot Noir 2006-ból és négy Cabernet Sauvignon reserve 1998, 1999, 2000, 2001. Mindegyik 90 pont feletti volt, a 1999-es például 94 pontot kapott a Wine Spectator-tól. Ezeknek a boroknak az ára 135 dollár volt palackonként a pincészetnél. A hiresebbek közül voltunk a Grgich Winery-ben, Rubicon Estate-nél, Charles Krug borászatában, Benett Lane-nél, a Heitz Cellar-ba és megkóstoltuk az Opus One-t is. Ezekről az élményekről majd külön külön olvashattok beszámolót. Nagyon sok különleges, jó bort kóstoltunk, a legjobbak a Cabernet Sauvignon-ok voltak, ez is a legnépszerűbb fajta, de ihattunk különleges Zinfandeleket is, és találkoztunk nagyon finom Syrahval és Merlot-val is. A leggyengébb láncszem a rosé, abból nem sikerült találni seholsem olyat, amit legalább egy kicsit is értékelni tudnánk. Fehérekből a Chardonnay a legnépszerűbb, majd a Sauvignon blanc, ezekből akad nagyon szép tétel is itt-ott, de a többségük sajnos savszegény, lapos. Hát ide nem ezekért a borokért mentünk, hanem a nagy vörösökért. A divatirányzat és a stílus itt is változik, még pár éve a nagy testes, tömény, fás csersavakkal teli vörösök mentek, mára a gyümölcsös, természetesebb borok dívnak, elegáns franciahordós érleléssel, egészen szerény, bújtatott hordó ízekkel. A jó hír, hogy valahol az Atlanti Óceánon, egy konténer mélyén kartondobozokban utazik mifelénk jó pár palack californiai, a következő Borturistás kóstolónak ez lesz a témája! Lehet jelentkezni! 2009.04.08. - Faludi Sándor » Hosszászólás írása
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommenteket.
Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.
» Nincsenek hozzászólások
Nincsenek hozzászólások mostanáig.
|
|||||
| < Előző | Következő > |
|---|














