Long Island Borrégió – USA

New York Citytől úgy 100 kilométerre, keletre Long Island sziget csücskében található az Egyesült Államok harmadik leghíresebb borvidéke. A sziget 160 kilométer hosszú, a végén kétfelé ágazik, felső részét North Forknak, az alsót South Forknak hívják. 1973 óta termesztenek csak szőlőt ezen a vidéken. Igazán nagy borászatok nincsenek is itt, kis családi gazdaságok működnek kb. 20-30 hektáros területekkel. Amiért nagyon kíváncsi voltam erre a borvidékre az az, hogy szertintem nagyon sok hasonlóság van ez, és a magyarország egyes borvidékei között. ...

A klímája nagyon hasonló a miénkhez, a fajták, amit itt termesztenek, szinte ugyan azok, mint mondjuk Villányba, a technilógia is szinte megegyezik, sőt még a borok árai is kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Fehér fajták közül a rizling a legelterjettebb, aztán készítenek rozékat is, vörösökben pedig Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Merlot, Syrah, és egy kevés Pinot Noir, a legjellemzőbbek. Ugye Villányban a borászok abban bíznak -a borkritikusok pedig bíztatják őket-, hogy a Cabernet Franc lehet az a fajta, ami világhírüvé teheti a vidéket. Míly meglepő, még ebben is hasonlítunk, ugyanis itt Long Islandon is pont ettől a fajtától várják ugyan azt a szerepet. Hát ezzel a lendülettel indultunk neki felfedezni a borvidéket, hogy megtudjuk, a borok is ennyire hasonlítanak e a miénkhez? New Yorkból a 495-ös számú freeway-en juthatunk el Riverhead nevezetű kisvárosig. Itt kezdődik a borvidék, a 25-ös és a vele párhuzamosan futó 48-as útról tudjuk megközelíteni a mintegy 40 borászatot. Eltévedni nem lehet, nagyon szépen ki van táblázva minden. Itt a térképen jól látható, hogy igen közel vannak egymáshoz a borászatok, ha itt szállunk meg valahol a környéken, biciklivel is kényelmesen körbe lehet járni a vidéket. (A borászatokat, amik be vannak karikázva, mindenképen érdemes meglátogatni!)

A borvidék érdekessége, hogy egy darab hegy sincs, de még egy kis dombocska sem. A szőlőt teljesen lapos területeken művelik. Az idő általában szeles, ezért a különböző szőlőbetegségek nem tudnak annyira megtelepedni. A szőlő levele április végén, május elején bújik ki, a szüret pedig szeptembertől november végéig tart. A talaj laza, homokos, hordalékos, löszös. Nagy szükség nincs rá, de jó pár helyen használnak locsoló rendszert, ezeken keresztül juttatják ki a tápanyag utánpótlást is a földbe. Ez persze nem műtrágya, a biodinamikus művelés szele ide is eljutott. Komposztot, lótrágyát, és egyébb baktériumok által lebontott dolgokat vízben áztatnak, és ezt juttatják ki a földre. Szépen rendezett és művelt szőlőket láttunk, és elég gyakoriak az idősebb, 30-40 éves ültetvények is. Maga a borvidék falusi jellegű, nincsenek csili-vili szállodák és nagy éttermek. Falusi túrizmus, régi parasztházakból kialakított Bed & Breakfast szálláshelyekkel. A kóstoló helységek többsége is valamilyen istálóból, vagy gazdasági melléképületből lett kialakítva.
Első állomásunk a Paumanok borászat volt. A kóstolóterem egy üvegfallal van elválasztva a feldolgozó helységtől, be lehet kukucsálni a különböző munkafolyamatokba, acéltartájokat láthatunk, és különböző borászati eszközöket. Itt vannak a barrique hordók is. A teremből szép kilátás a szőlőültetvényekre, mellette kis terasz, nyáron nagyon hangulatos lehet. Fehérborok közül itt négy félét kóstoltunk. Volt egy Chenin Blanc, 2007-ből, kóstoltunk Chardonnay-t 2007-ből és 2006-ból egyaránt, egy Sauvignon Blanc-t, és egy Riesling-et. Chanin Blanc-t egyedül csak ebben a borászatban készítenek itt New York-ban. Majd a vörösborok közül Cabernet Sauvignont, Merlot, Cabernet Franc-ot, és egy pár házasítást kóstoltunk. Ami a legjobban ízlett nekünk, az egy 2004-es Merlot volt, érdekes mód nem volt nagyon testes, inkább gyümölcsös, tiszta, selymes lágy íz világgal, szépen bújtatott hordós jegyekkel. A Franc, amire a legkíváncsibb voltam, kicsit éretlennek tűnt nekem, de egész szépen hasonlított a „mi” Franc-unkra, olyan gyengébb évjáratok valamelyikére. Nem voltak benne olyan robosztus ízek, hiányoztak a lekváros, aszalt gyümölcsös jegyek, színben is kicsit világosabb, extractban is alacsonyabb, szolíd franciahordós érleléssel.
A következő borászat a Jamesport Vineyards volt. Ez 1981 óta működik, és a negyedik legöregebb borászat itt a szigeten. Egy birka istálóból lett kialakítva a feldolgozó és a kóstoló terem, és benézhettünk a pincébe is. Érdekes, hogy színte mindegyik hordó más márkájú volt, volt köztük magyar is, úgy látszik, még nem tudják melyiket szeressék. Itt viszont kóstoltunk egy olyan Rizlinget, hogy majdnen elaléltam! Illatban tiszta aszús, nagyon intenzív tokaji stílus, maradék cukorral és nagyon éles savakkal. Erős szőlő ízekkel, kis ásványos beütéssel, nagyon hosszú lecsengéssel. Kóstoltunk még Merlot-kat különböző évekből, aztán Cuvée-ket, minden féle variációban, és a vége felé kinyílt nekünk egy féltve őrzött Pinot Noir is, ami már nincs forgalomba, mert már nagyon kevés van belőle. Nagyon finom volt, ez győzőtt az összértékelésünkben is! Színben kicsit sötétebb volt, mint amit várunk a fajtától, illatban nagyon fajtajelleges, van benne minden, föld, gomba, szamóca, bőr, szivar… A stilusa nagyon elegáns, könnyed, kis fűszeres bejátszásokkal, paprikás, zöldborsos aromákkal. Engem egyenesen lehengerelt. Nagyon kevés borászatban készítenek Pinot, kb. csak öt foglalkozik ezzel, pedig érdemes volna, mert úgy tűnik, hogy csodákra képes itt ez a fajta.
A Következő borászat, a Lenz Vineyards volt, itt is végig kóstoltuk a teljes repertoárt, kezdve a rozéval, amit a habzó bornak szüretelt Pinot Noir első, gyengébben kinyomott présleve után kifolyt második présléből készítettek. Színe halvány, lazacos- barnás, ízben savas, éretlen, inkáb pezsgő alapborra hasonlít, de érdekes. Viszont kóstoltunk itt egy csodás Cabernet Sauvignont, 2002-ből! Színe sötét, színte fekete mag, illatban érett gyünölcsök, meggy, cseresznye, testes, nagy extracttal, nagyon izgalmas, tartalmas íz világgal, extra hosszú utóízzel. A csúcs pedig itt egy Merlot volt, 2001-ből. A neve Old Vines Merlot. Idősebb, kb 30-40 éves ültetvényről szüretelték, színben egész sötét, tiszta, egyértelmű gyümölcsös illatokkal, szájban testes, tanninokban gazdag, aszalt feketegyümölcsös aromákkal, tökéletes harmóniában benne minden, hosszú kellemes bizsergető utóízzel. Az érdekessége az még, hogy ez a bor, egy vakkostolón 90 pontot kapott, ugyanitt egy Chateau Petrus Merlot 89-et. A durva különbség az árban van, ez a Lenz féle Merlot 55 dollárba kerül, a Petrus pedig 600-ba! Amúgy ez aratta a legnagyobb sikert nálunk is.
Aznapi utolsó állomásunk a Shinn Estate Vineyards volt. A borozót egy régi istállóból alakították ki, korábban két ló lakott benne. Itt van szálláslehetőség is, nagyon kellemes szép környezetben lehet kikapcsolódni, és élvezni a borokat. Itt is roséval kezdtük, ez sem hengerelt le, ebben mi magyarok egyértelműen jobbak vagyunk. A legjobb bor itt egy Cabernet Sauvignon volt, szépen beérett gyümölcsös ízekkel, testes, tömény cseresznyés meggyes jegyekkel, Robert Parkertól 89 pontot kapott ez a bor. Azt mondják, itt sem érik be minden évben tökéletesen ez a fajta, a legjobb évjárat a 2007-es volt mostanában, ezt majd csak pár év múlva lehet kóstolni, érdemes odafigyelni majd rá!
Összességében a borvidéket a tiszta, jól elkészített, gyümölcsös borok jellemzik, olyan 2007-es Bock Kadarka stílus, (Viktor barátom jól érezné itt magát). Ez a kis borvidék persze eltörpül a nagy Kalifornia mellett, nem is nagyon tudnak érvényesülni, mennyiséget itt sem lehet produkálni, jó borokat viszont igen. Nagyon hasonló cipőben járnak mint mi magyarok.

Fotók a galériában!