Egy Balaton, tíz Borút Egyesület!???

Ismét viszonylag korán indultunk útnak, és egy ilyen tavaszi túrának megvan az a szépsége és előnye, hogy egyáltalán nincs forgalom. Úgy tekertünk el a Tihanyi révtől egészen Füredig, hogy alig találkoztunk autóval az úton. Csak a megszállott horgászok ültek kint a parton, hattyúk és vadkacsák úszkáltak a partmentén, és a reggeli nap fényesen csillogott a tó tükrében...( hú de szép!) Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy Füredre érve meglátogatjuk a Figula Pincészetet, de sajnos nem sikerült elérnünk őket. A Jásdi Pince is zárva volt, ezért úgy döntöttünk, hogy a véletlenre bízzuk magunkat, és majd csak találunk valamit az út közben. Hát, nem sok mindent találtunk, és ez bizony elég szomorú! ...

Ahogy az is elég szomorú, hogy a Balaton körül, ami azért akárhogy is vesszük, a főváros után az ország legnagyobb turista célpontja, amerre mi jártunk nem volt sehol sem kiírva, vagy reklámozva egyetlen borászat sem. Kivétel ez alól Badacsony, ahol a kikötőnél van egy elektronikus hirdetőtábla, ahol felvannak tűntetve a borászatok. És szomorú ez ezért is, mert a Balaton Borrégió az ország egyik legnagyobb, és legegységesebb borrégiója, -legalább is területileg, borokban annál változatosabb-, ráadásul egy csomó egyéb programot és kikapcsolódási lehetőséget is talál az idelátogató, és nem utolsó sorban rengeteg nagyon jó szálláslehetőség is kínálkozik. Sajnos nincsen semmilyen látható bormarketingje a Balatoni borászatoknak, és ennek az egyik oka valószínűleg az a tipikus magyar betegség, hogy hiányzik az összefogás, az együttműködés. Ez abból is tisztán látszik, hogy a balatoni borrégió jelenleg tíz borút egyesületből áll, valószínűleg mindegyiknek van saját honlapja és kiadványa, és valószínűleg mindegyik egyesület egy csomó pénzt költött el ezekre a dolgokra. Viszont mi turisták ebből sajnos vajmi keveset érzékelhetünk. Ha ezeket a pénzeket összedobták volna, és egy közös marketingbe kezdtek volna, egész biztosan hatékonyabban működne a dolog, és az idelátogatók és a borászatok is egyaránt profitálhatnának belőle. Ha valaki ellátogat a Balatonra, azon kívül, hogy az út mellet lát egy csomó szőlőt, nem fogja igazán észrevenni, hogy itt vannak pincészetek és készítenek bort. Pedig bizony készítenek, és nem is akármilyet! Az egyetlen boros hely amire rátaláltunk, az a Soma Pince volt Alsóörsön. Mint kiderült, ez egy borszaküzlet és múzeum. Ez egy régi kúria, aminek van egy régi pincéje, és itt a pincében kapott helyet a borszaküzlet. A falon és a polcokon antik boros tárgyakat láthatunk, a kertben pedig régi prést, borszivattyút és kőfaragásokat. Nagyon nyugodt hely, érdemes betérni hozzájuk. Nagyobb csoportoknak kóstolót is tartanak, mi sajnos csak kis csoport voltunk, úgy hogy szomjasan tekertünk tovább. Viszont itt sikerült beszereznünk egy két prospektust és kiadványt a balatoni borászatokról. Pár kilométerre innen Balatonalmádiban már muszáj volt megállnunk egy vendéglőben, hogy egy pohár borral csillapítsuk szomjunkat. Végül is bortúrán vagyunk! A Jacht Klub éttermében kötöttünk ki végül, ahol sikerült megkóstolnunk a Jásdi Pincészet 2007-es Cserszegi fűszeresét. Nagyon jól esett ezen a szép napsütötte napon, enyhe szénsavasságával, kellemes savaival, őszibarackos és citrusos aromáival, majd amikor egy kicsit melegedett, ásványos ízekkel lepett meg minket. Folytattuk utunkat, következett a keleti-part, itt egy kicsit romlott a bicikliút kitáblázottsága, nekünk is sikerült vagy kétszer elveszteni a fonalat.

Tipp: A táblákon kívül érdemes figyelni az útra festett narancssárga nyilakat, illetve jeleket, ezek sokat segítenek, hogy ne tévedjünk el.

Balatonakarattyánál van még egy nagyobb emelkedő amivel meg kell küzdeni, ezután már sík terepen kerekezhetünk egészen Lelléig. Zamárdinál viszont mi tettünk még egy kis kitérőt, és meglátogattuk a Szent Kristóf Pincészetet. Ha Zamárdi központjában a vasútállomásnál kitekerünk a hetes út mellé, pár száz métert kell kerekeznünk nyugati irányba a járdán, majd a második utcán balra fel a hegyre, -ki van táblázva!- már ott is vagyunk a pincészetnél. Nagyon kedves vendéglátásban volt részünk, és nagyszerű borokat kóstolhattunk. Az egyik kedvencünk a Roséjuk volt, ami most a napokban fog forgalomba kerülni. A másik igen izgalmas bor a 2006-os Zöldveltelini volt, elsőre birs és körtekompótos jegyekkel, majd fahéj, szegfűszeg, fokozatosan nyíltak meg az újabbnál újabb illatok, végül tiszta almás pite fílingje volt a bornak. Aki odalátogat semmiképpen ne hagyja ki a 2007-es Zenitet sem! Ja és a házi kecskesajtokat sem, és a tökmagolajat sem és azt a finom vegyes tálat sem, amin egy csomó helyi házi sonka, kolbász, csalamádé, és sajtok, meg mindenféle finomság van. Kellemes megálló volt, de ideje volt tovább indulni, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk Balatonlellére, ahonnan indultunk két nappal ezelőtt.

Végül pont hét órára értünk oda, összesen 220 kilométert tekerve a három nap alatt. Nagyon szép, és élményekben teli egy ilyen Balaton körüli túra, ajánlom mindenkinek, nyeregbe fel, és irány a Balalton. Indulás előtt viszont érdemes feljegyezni a borászatok címét és telefonszámát, és esetleg előre egyeztetni velük, mert az út alatt nem sok segítséget fognak nyújtani azok a nem létező útbaigazító táblák!
 

2009.04.20. - Faludi Sándor