Évezredes hagyományok, kiváló borok, emelkedők...

A reggelt mindjárt egy pezsgőfürdővel indítottuk, aztán a kis kényeztetés után reggeli, és indulás tovább. Fájó fenékkel tekertünk fel a hegyre, majd egy kis lejtő jött, és tíz perc múlva már oda is értünk az első állomásunkra, Keszthely–Kertvárosba. Itt, Cserszegtomaj szomszédságában található a régió egyik legnagyobb pincészete, kilenc órakor volt találkozónk Bezerics Csabával, a Németh Borház ügyvezető igazgatójával, és borászával. Egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk vele. Először is, körbevezetett minket a borászatban, majd borkóstolót tartott nekünk. E viszonylag rövid időn belül rengeteg információt tudtunk meg a Zalai-borvidékről, történelméről, és a borokról. Csaba egy nagyon karizmatikus ember, hatalmas lelkesedéssel a szakmája iránt, és nagyon szeret beszélni. Elmesélte nekünk az egész vidék történetét, több ezer évre visszamenőleg. Ahogy ő mondta, egy igazi borász történész is, és persze nagyszerű borokat kóstolhattunk nála. ...

Amit mindenképpen kiemelnék, az a 2008-as Sauvignon Blanc, a Chardonnay Barrique, és a Deja vu Cuvée, ami egy édes fehérbor, amúgy 2008-ban a Pannon bormustrán csúcsbor kategóriában végzett-és tegyük hozzá, nem tokaji borról van szó! Ezekről a borokról majd a borajánlónkban később részletesen beszámolunk! Aztán kimentünk a néhány kilométerre lévő, szintén a Németh Borház tulajdonában lévő Széchenyi Pincébe, ahol a nagyobb összejöveteleket, borkóstolókat tartják. Hatalmas gyűjteményt láthatunk itt különféle boros ereklyékből, régi metszőollók, dugóhúzók, palackok, szerszámok, prések sokaságával találkozhattunk. Mindenképpen érdemes ellátogatni ide. Ugyanúgy érdemes ellátogatni még a Keszthely központjában fekvő Bacchus Étterem és Bormúzeumba is, ahol megcsodálhatjuk az ország talán egyik legrégebbi, és legnagyobb szőlőprését, valamint hatalmas gyűjteményt különböző borászati segédeszközökből, és antik tárgyakból, és muzeális borokból.

Már dél elmúlt, amikor tovább indultunk, és Badacsonyig meg sem álltunk. Ez körülbelül harminc kilométeres táv, itt már egyre több az emelkedő. A bicikliút végig a parton visz, majd Szigliget előtt a hegy északi oldalánál visz tovább, ahol nagyon szép kilátás nyílik a szent György Hegyre. Ezután elég sok emelkedős szakasz következik, de egyik sem olyan vészes. Badacsonyba a bicikliút a régi Római úton visz keresztül. Akaratlanul is a borászatok karjaiba futunk, az egyedüli kihivást az az iszonyatosan nagy emelkedő jelenti, ami a Kisfaludy házhoz visz. Hát itt bizony tolni kell. De mindenképpen megéri, a látvány lenyűgöző, tiszta időben az egész Balatont be lehet látni. És ha már itt fent voltunk, bementünk a Laposa Pincészetbe, és végigkóstoltuk boraikat. Amúgy szerintem innen a legszebb a kilátás! További képek a Galériában!

A Laposa Pincészetnek négy bazalthegyen vannak területeik, ezek a Somló, a Szent György-hegy, Csobánc, és Badacsony. Boraikban intenzíven jelen vannak a vulkánikus-sós ízek. Az egyik kedvencük a Rizling a négyzeten volt, ami Olaszrizling és Rajnai rizling házasításából készült. Egy nagyon jó egyensúlyú, kerek, izgalmas íz világgal rendelkező bor. A másik kedvencünk a Badacsonyi Rózsakő volt, ami egy új klón, a kéknyelű és a Budai Zöld keresztezéséből lett kinemesítve. Ebben nagyon kitűntek a minerális jegyek, nagyon szép virágos mézes illatokkal, ízben pedig friss menta és zöld tea. Már négy óra is elmúlt, amikor tovább indultunk Badacsonyi pihenőnk után. Az aznapi cél Tihany volt, ami innen még úgy 35 kilométerre volt. Nekilódultunk, hogy sötétedés előtt még odaérjünk. Az út gyönyörű, Badacsonytól egészen Zánkáig a Káli medencén keresztül visz az út. Majd Zánkától Tihanyig ismét a parton. A legkeményebb emelkedő, amivel meg kell küzdeni az út folyamán, az a Tihanyi apátsághoz felvezető út, de azért meg lehet tekerni. A szállásunk a révtől pár percnyire, a Tihanyi félsziget festői szőlőhegyén található Adler Fogadóban volt. Nagyon kellemes hely, Kényelmes, tágas szobák, gyönyörű kert, kinti úszómedence, szauna várja a vendégeket. Éttermükben Magyaros specialitásokat, balatoni halakat rendelhetünk. Mi egy Adler tállat rendeltünk, amit mindenféle finomsággal pakoltak meg, sajtal sonkával töltött karaj, fokhagymás pecsenye, stb. Altatót nem kellett bevennünk ahhoz hogy elaludjunk, tudtuk, hogy másnap a leghosszabb szakasz vár ránk, majdnem 100 kilométer.

Folytatás következik!

2009.04.20.- Faludi Sándor