Bortúra Észak-Olaszországban, Friuli tartományban...

Első benyomásra az Olasz borok olyanok, mint az Olasz emberek. Sokszínűek, változatosak. Ittunk nagyon jó borokat, és találkoztunk olyannal is, amit szívesen elfelejtenék. Már régóta érdekelnek az Olasz emberek. Szeretem a mentalitásukat, az élethez, a családhoz, a barátokhoz való viszonyukat, sokszínűségüket. Az Olasz konyha remekműveit pedig mindenki ismeri. A kedvenc borászom, példaképem, Robert Mondavi szintén Olasz származású. Elhatároztuk hát, hogy végigjárjuk az Olasz borrégiókat, és megismerkedünk velük egy kicsit mélyebben. Az első túra helyszíne Észak-kelet Olaszország volt, Friuli Venezia Giulia. …

A szállásunkat, a bázist Udinétől északra egy kis faluba, Povolettóba jelöltük ki. Onnan indultunk minden nap különböző irányba, méghozzá biciklivel. Povoletto egy kis falu, Udinétől nyolc kilométerre északra. Egy, a XV. században épült villában laktunk, a neve Villa Domus Magna. Gyönyörű környezetben egy levendula farm mellett. A házban megőrizték a régi kor stílusát, a berendezése elegáns és otthonos. (www.domusmagna1467.it) Csütörtök délután érkeztünk nyolcadmagunkkal. Mindjárt célba is vettük a legközelebbi borászatot, ami kb. egy kilométerre található, a neve: Teresa Raiz. Az 1971-ben alakult borászat 13 Hektáron gazdálkodik, legnagyobb mennyiségben Pinot Grigio-t, azaz Szürkebarátot termeszt. De fajtakínálatában megtalálható a Carernet Sauvignon, a Merlot, a Ribolla Gialla, Tocai Friulano, Chardonnay, Sauvignon Blanc. Kicsi csapatunk kedvence a Pinot Grigio volt, nagyon illatos, kicsit szénsavas, jó egyensúlyú, komplex bor. Az ára 5 Euro volt.
Másnap célba vettük a tőlünk 26 kilométerre fekvő Brazzanót, ahol ellátogattunk Livio Felluga borkóstoló házába. Az út biciklivel két óra volt, kis utakon, szép tájakon, néha kukoricaföldeken átvezető kavicsos úton tekertünk, követve „Andi” a GPS utasításait. Pár kilométeres szakasz volt, ahol forgalmasabb úton kellett tekernünk, de ez sem volt túl kellemetlen. A terepviszonyok elég kedvezőek, van egy-két emelkedő az úton, de ha odafigyelünk, és a hegy lábánál körülfutó úton megyünk, és nem a hegyen keresztül, akkor ugyan kimaradunk egy gyönyörű látványból, viszont nem fáradunk el annyira.
Livio Felluga a térség leghíresebb borásza. A 2006 Pinot Grigio-ja 92 pontot kapott. 2004 –es Merlot 91 pontot, a 2003 Merlot 90 pontot kapott. Mi mindjárt a híres Grigióval kezdtük. Nagyon szép tükrös, tiszta, halványsárga szín, kellemes aromák, szép, összhangban lévő savak, széles ízpaletta… Mindenkinek nagyon tetszett. Megszerettük volna kóstolni a híres Merlot is, de sajnos abból már nem volt. Helyette kipróbáltunk egy Vertigo nevű bort, ami Merlot és Cabernet Sauvignon házasításából készült. Hát ez olyan rossz volt, hogy csuda! A színe szép bíbor, szinte lilás, élénk, az íze pedig szörnyű kesernyés, fanyar, szájpadlásra rátelepedő, nagyon nyers, éretlen, csersavas bor. A táj mindenfelé lenyűgöző, az Alpok lábainál vagyunk, kis falukon visz az utunk. Estére a helyi Spar áruház kínálta Olasz borokból ismerkedtünk tovább az ország értékeivel. Persze nem maradhat el a jó kis sonka, a sajtok és az oliva sem!
Másnap San Danielle felé indultunk, egy gyönyörű bájos falu, ahol minden a sonkáról szól. Ez egy harminc kilométeres táv oda, de itt már számolni kell nagyobb emelkedőkkel is. Az út két, két és fél óra. A végén olyan meredek, hogy tolni kell a bicajokat. A jutalom a híres San Danielle sonka, jófajta borokkal. Az étterem mellett volt egy borbolt, ahol megkóstolhattunk egy helyi termelő által készített Merlot-Syrah cuveet, ez a bor adta vissza a helyi vörösborokba vetett hitünket. Szenzációs volt, címke nélkül 15 Euroért sikerült hozzájutnunk néhány palackhoz egy kis könyörgés után.
Vasárnap, hazafelé menet útba ejtettük Triestet, majd onnan elautóztunk a Szlovén tengerpartra, egy kis fürdőzésre. A következő Olasz bortúra helyszín Piedmont lesz, Észak-nyugat Olaszországban, leghíresebb borászatával a Gaja-val!
 

Képek a galériában!