| És még csodálkozunk? |
|
|
|
A magyar borok az örmény borok mellett kaptak helyet, amiből jóval nagyobb a választék, kb. tíz palacknyi. Egy másik élelmiszereket forgalmazó áruház láncban, a Trader Joe's-ban ami egyébként a hatalmas borválasztékáról híres, is találhatunk magyar bort, szintén egy egri bikavért, alig három dollárért, és itt a legalsó polcon kapott helyet. Vettük a bátorságot, és megkóstoltuk őket. A tokaji aszút most nem bántanám, ár érték arányban rendben van, nem a legjobbak közül való, de iható, élvezhető. A két egri bikavér viszont, ihatatlan volt teljes mértékben. A régi szocialista időkre emlékeztetett, amikor a kis magántermelők leadták az állami gazdaságnak a hamisított boraikat, ezt összeöntötték, és küldték vagonokban a nagy szovjet piacra. Annak lehetett ilyen íze. Már a címke is igen visszataszító, nélkülöz mindem marketingfogást, sugallva magából az olcsóságot, és a kelet-európai fílinget. A Vitavin Kft eme remekműve hirdeti hazánkat Los Angelesben, aki ezt megkóstolja, garantáltan nem fog többet magyar bort vásárolni. Sajnos a másik remek példány, a háromdolláros egri bikavér sem volt jobb, mindkettő kóstolása hasonlóképpen zajlott. A palack kinyitása után, a dugót szemügyre vételezve kiderül, hogy a legolcsóbb parafa dugót használták. A bor már illatban is visszataszító, kóstolása után egy nagy fintor, csalódottság, majd az ember fejét elönti a méreg, aztán jön a nemzeti önérzet, visszakóstolás, újabb fintor, sértődés. Majd gyors léptekkel megcélozzuk a mosogató tálcát, és kiöntjük a bort az utolsó cseppig a lefolyóba. Majd kinyitunk egy finom bort, hogy leöblítsük csalódottságunkat, és lassan kortyolgatva próbáljuk elfelejteni, hogy mi is történt néhány perccel ezelőtt.
2009.04.08. - Faludi Sándor » Hosszászólás írása
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommenteket.
Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.
» Nincsenek hozzászólások
Nincsenek hozzászólások mostanáig.
|
|||||||
| < Előző | Következő > |
|---|
















