Érdemes letérni a kijelölt útról!

A balatoni borút talán az egyik legszínesebb, legszebb borvidékünk. Rengeteg program, kikapcsolódás és borászat vár minket közel a parthoz, sokféle szálláslehetőséggel. Az egész tó körül kiépített – illetve kijelölt kerékpár út van. Ennek úgy 60%-a valóban kerékpárút, a maradék 40% pedig kisforgalmú utak, bicikliútnak kikiáltva, illetve járda. A teljes kör 200 km, ha ragaszkodunk a kijelölt úthoz, nekünk kicsit többre, 220 kilométerre sikeredett, és mi három napra osztottuk fel ezt. (Tavaly két nap alatt csináltuk meg, de az elég húzós volt, és nem sok idő maradt a borozásra.) Balatonlelléről indultunk, itt van egyébként a Déli-parton a legtöbb borászat, köszönhető ez a BB feldarabolásának. Érdemes erre a környékre akár több napot is rászánni. ...

Talán az egyik legszebb panoráma a Balaton déli partján a Majthényi Présházból nyílik. A Kishegy tetejére épített borozó a pár száz méterrel lejjebb fekvő Konyári pince tulajdonában van, természetesen itt is saját boraikat kínálják Konyári és Ikon márkanév alatt. Itt a Kishegy alján találjuk a Garamvári Szőlőbirtok St. Donátus Pincészetét és pár száz méterre tőle a Caesar Élménypince És Múzeumot. A Balaton-körüli útra nyugati irányba indultunk, és az első megálló Balatonkeresztúron volt a Balla Pince. Ez Lellétől 35 kilométer, az út teljesen lapos, könnyen teljesíthető. Úgy találunk oda, hogy Keresztúrra érve balra a templom felé kell kanyarodni, majd a 7-es úttal párhuzamosan nyugatnak haladunk a bicikliúton, majd a temető után balra fordulunk. Nagyon szép festői táj tárul elénk, zöld dombok és szépen művelt szőlők között, jobb oldalt, itt található a Balla Pince. Apa és a két borász fiú vezeti a pincét, a mi házigazdánk az egyik fiú, Balla András volt. Lementünk a pincébe, és végigkóstoltuk a friss borokat. Remek fehéreket, többek között Zöldveltelinit, -ebből volt egy késői szüretelésű is-, és könnyed, határozott savgerincű vörösöket is kóstoltunk. Az egyik érdekesség egy teljesen reduktív Merlot volt, kimondottan kocsmabornak készítették, friss, majdhogynem ropogós kellemesen savas könnyen iható nyári bor. Nagyszerű házi disznóságokból összeállított menüből falatozhattunk, hozzá a pincészet 2007-es Cabernet Sauvignonát kortyolgattuk. Összességében elmondható, hogy a pince boraira a könnyed nyári stilus jellemző, határozott savakkal, koncentrált gyümölcsösséggel. Nagyon jó élmény volt!

És igen, érdemes letérni néha a kijelölt útról. A pincétől felfelé a hegytetőre érve gyönyörű kilátás tárul elénk. Végig bicikliztünk a hegygerincen a szőlők között, a földes úton egészen Balatonberényig tekertünk, és ott ismét belecsatlakoztunk a hivatalos Balaton-körüli bicikliútra. Az út továbbra is lapos, emelkedő-mentes, végig kiépített kerékpárúton haladunk, erdőkön, nádasokon át. A nyugati part nagyon vadregényes, egyáltalán nincs beépítve, nincsenek nyaralók, csak a természet és mi, turisták. Úgy tizenöt kilométert tekerünk, és már is Keszthely központjában találjuk magunkat. Mi innen megint letértünk a bicikliútról, és északnak vettük tovább az irányt.

Az első napi végcél a Cserszegi Fűszeres szülőhazája, Cserszegtomaj volt. Itt már felfelé is kell tekerni egy kicsit, de jobb, ha szoktatjuk magunkat ehhez is, mert az északi-part nyújt még egy két meglepetést e téren. Itt egy nagyon kellemes wellness panzióban szálltunk meg, Keszthelytől néhány kilométerre, északra, Hévíz szomszédságában, az Andrea Wellness Panzióban. Nagyon könnyű megtalálni, már messziről látható a fából készült kilátó, melynek szomszédságában van a panzió. Külsőmedencével, belső pezsgőfürdővel, szaunával felszerelt panzióban kellemes estét tölthetünk el. Szomszédságában található a Napraforgó vendéglő, így nem kell messze menni, ha egy jót akarunk vacsorázni. A vendéglőben a pár kilométerre lévő Németh Borház borait kínálják, ami a régió egyik legnagyobb borászata. Bár másnap kilencre vártak minket a borászatban, mi nem birtuk ki, és megkóstoltuk néhányat. A panziónak is vannak boros kötődései, a főnökasszony tagja, és aktív szervezője a Baltoni Borbarát Hölgyek Egyesületének!

Folytatás következik!

További fotók a galériában

2009.04.20. - Faludi Sándor