A nagy Malvázija túra

Valamikor a kilencvenes évek elején, egyszer csak kitalálták maguknak, hogy telepítenek egy csomó Malvaziját, újraélesztik a borászkodást, és az olíva termesztést, melléraknak egy erős marketinget, összekapcsolják a túrizmussal, rendezvényeket, programokat szerveznek rá, és voilá, a dolog működni látszik. Mára Isztria egyik védjegyévé vált a Malvázija. Ez egy fehérszőlő fajta, valahonnan Cyprus és Kréta környékéről származik, és állítólag Isztrián a nagy filoxéra vész előtt több mint harmincezer hektárnyi területen termesztették! Az elmúlt tíz évben ismét sok területet telepítettek be ezzel a fajtával, ösztönözve ezt különböző támogatásokkal. Emellett az olívatermesztés is friss lendületet kapott, ezüstös levelei fényesen csillognak mindenfelé az isztriai tájban. Az látszik, hogy jól csinálják a dolgukat, és abban is biztos vagyok, hogy néhány év vagy évtized múlva Isztria neve végleg össze fog kapcsolódni ezzel a fajtával. …

Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik szerdai borklub alkalmával Gy. Zoli barátunk behozott jó néhány palack malváziját kóstolásra. Nekem nagyon bejött a fajta, és már akkor elhatároztam, hogy valamikor nyáron nyaralással egybekötve lemegyünk Isztriára, és személyesen is utána járunk a dolognak. Így is történt, augusztus közepén tettünk egy nagyszerű túrát egy négynapos „hosszúhétvége” keretében.
Hozzávalók: Kocsi, sátor, asztal, szék, zseblámpa, bicikli, grillsütő, fürdőruha, búvárszemüveg, dugóhúzó, borospohár és némi kp. Porec-tól néhány kilométerre, északra, a Camping Park Umag-ban táboroztunk le. Azért esett erre a helyre a választás, mert egyrészt a borvidék kellős közepén van, gyönyörű a tengerpart, és egy nagyon kis bájos falucska szomszédságában fekszik, amit úgy hívnak, hogy St. Lorenzen (mi csak Szent Lőrincnek hívtuk). Isztria 40 nagyobb borászata közül a legtöbb ezen a környéken található. A napi programunk nagyjából úgy nézett ki, hogy reggel 8-9 körül kávé Szent Lőrincen, a templom melletti kis kávézóban, majd visszafelé tekerve megvettük reggelinket a helyi péknél. Aztán tengerpart, sunshine, búvárkodás, majd három-négy körül indulás a borászatokba. Első nap úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk az úgynevezett „Malvazija Bike Tour” kerékpár utat, aminek hossza kb. 30 kilométer. Elég bevállalós volt a dolog, ugyanis vagy negyven fok meleg volt, ráadásul a mi city-bike guminkkal elég durva volt a terep, egy két helyen öklömnyi köveken kellett egyensúlyozni. Maga az útvonal csodálatos volt, erdőn, mezőn, kis olasz stílusú falvakon keresztül, oliva fákkal és szőlőkkel szegélyezett utakon vezetett. Tizenöt kilométer tekerés után értünk el Brtoniglába, ahol öt nagyobb pincészetet is meglátogathatunk. Otium, Ravalico, Istravino, Cattunar, és Veralda. Mi miután megkóstoltunk néhány helyi Malváziját az egyik belvárosi borozóban, elmentünk a Veralda Pincészetbe. Kis családi vállalkozás, papa, mama, gyerekek, mindenki a pult mögött, és éppen az esti belvárosi kitelepülős fesztiválra törölgették a poharakat. Végigkóstoltuk a szortimentet, Malvazija, Muskat, Refosk (ez rozé volt), Cabernet Sauvignon, és kétféle Merlot. A malvázija nagyon finom volt, bár alkoholja igen magas, ennek ellenére komplex, élvezhető, kellemes hordós jegyekkel, tartalmas ízekkel. A másik kellemes meglepetés a 2007-es Merlot Reserve volt, szép gyümölcsös, selymes, karakteres, szintén harmonikus hordós ízekkel. A többi boruk felejthető volt. Este a városban nagy buli volt, kitelepülős, sütögetős, itt további borászatok borait kóstolhattuk meg, többek között az igen kellemes Prelac–Momjani borászat nedűjét. Másnap, miután ismét letudtuk a nyaralással kapcsolatos kötelezettségeket: kávé, pék, napozás, sör, búvárkodás, délután már kocsival indultunk útnak. Először is, megnéztük a sziget észak-nyugati csücskében lévő Degrassi nevezetű borászatot. Bár bemenni nem tudtunk, nagyon impozáns épület volt, mediterrán hangulatban, medencével, kis kerthelyiséggel. Ezután elautóztunk a Szlovén határ mellett fekvő Kabola Pincészethez, ami egy kis hegyi falu közepén áll, étteremmel egybekötve. A hely elegáns, a bejáratnál annak a Guinnes rekord nagyságú szarvasgombának az élethű makettje van kiállítva, amit a környéken találtak. A súlya 1,31kg! A kerthelységben ültünk le, kis felszolgáló kocsin tolták ki a négyféle Malváziját. Az első egy 2008-as alap Malvázija volt, diós, mogyorós, grillázs, karamelles jegyekkel. Ebből a felsorolásból is kiderül, hogy a hordós jegyek voltak a dominánsak. Kicsit sajnáltam, hogy ennyire elnyomják a tölgyes ízek az amúgy kitűnő alapanyagot. A következő bor egy 2007-es Malvázija Reserve volt, színben sötétebb, még erőteljesebb hordós jegyekkel. Virágos illat, vanilia és karamell, savban lehetne erőteljesebb, mineralitása sem jön ki annyira. Gondoltam a hordós jegyeket már nem nagyon lehet fokozni, de a következő bornál a 2004-es Malvázija Unica-nál sikerült. Arany borostyán szín, kissé oxidált, szinte harapni lehet a pörkölt tölgyfa aromákat. Diós süti, krémes vajas, mazsolás. A következő egy igazi érdekesség, 2006-os Malvazija Amfora. Mint neve is jelzi, amforában érlelték, illata a narancshéjból készült dzsemre hasonlít a legjobban. Színe mély borostyán, már-már vöröses árnyalatokkal. Van valami szúrós illata, ízben édeskés, kicsit savszegény. A négy bor közül nekem az első jött be a legjobban, de volt idő, amikor még nagyon szerettem a hordós borokat, akkor biztosan a második és a harmadik is nagyon tetszett volna. Nem messze innen található a Kozlovics Pincészet. Nem jelentkeztünk be előre, csak egy idős bácsikát találtunk otthon, aki csak olaszul beszélt. Volt olyan kedves, és kinyitotta nekünk a kóstoló termet, és megmutatott néhány bort, többek között a 2008-as Malvázijájukat. Friss, üde, gyümölcsös, jó savak, fajtajelleges illatok, menta, frissen kaszált mező, kis bodza, szájban is széles paletta, ásványos, egész hosszú lecsengés. 13%-os alkohol. Harmonikus, jól egyben van, hordós jegyeknek nyoma sincs. Végül ez lett a kiválasztott bor az esti vacsorához, amikor is halakat sütöttünk grillen. A kempingen minden délben megjelent egy halas autó, mindenféle tengeri herkentyűket és halakat árult. Vettünk tőle pár halat, az egyik az Orada (Gold Bass), a másik az úgynevezett Brancin (Wolf Bass) volt. Kaptunk mellé pár szardellát is ajándékba. Meglocsoltuk egy kis helyi olíva olajjal, megszórtuk egy kis fokhagymával, sóval, borssal, majd grillen megsütöttük karikára vágott cukkínivel körítve. Nagyon jól passzolt hozzá ez a természetes íz világú Malvázija. Az utolsó napunkon délután kettőig „nyaraltunk”, majd elindultunk hazafelé, persze útba ejtve még egy utolsó pincészetet. A választás ezúttal a Matosevic Pincészetre esett. Itt három féle Malváziját kóstoltunk egy reduktiv egyszerű és nagyszerűt, egy 2007-es barrique-ot, ami egy évig volt érlelve francia hordóban. Jó illat, elegáns hordós jegyek, jó savak, helyén van minden. Ezután kóstoltunk egy 2005-öst, amit égetett akácfa hordóban érleltek. Érdekes próbálkozás, bár engem nem tudott levenni a lábamról. Kicsit halászlé illata volt, (biztos azért, mert bográcsban akácfán szoktuk főzni). Ennek ellenére mind a három nagyon kellemes volt, a borászatban tett látogatás szép végszava volt ennek a kis Malvázija túrának. Borturistáknak Isztriát kiemelten ajánlom, itt lehetőség van olyan egzotikus helyi borokat kóstolni, amire sehol máshol nem nyílna lehetőségünk. Biciklivel is könnyen elérhetők a borászatok, nyitva tartásuk rugalmas, de mindenképen érdemes bejelentkezni a látogatásunk előtt. Sok szóróanyagot találni mindenütt, információban nincs hiány. Gasztronómiailag is kifogástalan a hely, rengeteg a tengeri ételekre specializálódott étterem, helyi alapanyagokból, jól elkészített ételekkel. Az éttermekben kimért fehérbor többnyire a Malvazija, bár ezeknek minősége úgymond nem a legmagasabb, ha nem akarunk csalódni a fajtában, érdemes palackos bort rendelni kb. 70-150 Kuna közötti árban. Ebben az esetben nagyot nem tévedhetünk. Aki kedvet kapott hozzá, jó nyaralást kívánok!!!

Fotók a galériában!

2009.08.26. - Faludi Sándor