Toscana - Szicília 1-0, egyes

Ahogy ígértem, egy kicsit jobban belemerülünk az olasz borokba, kihasználva azt, hogy itt Los Angelesben elég jó a választék az európai borokból. A helyi borklubunk annyira felfejlődött, hogy már kettő is van belőle. Az egyikkel Szicíliai borokat kóstoltunk, a másikkal Toscanaiakat. A versenyt egyértelműen Toscana nyerte, bár az is igaz, hogy a szicíliai csalódás után, már nem mertük levenni a polcról az olcsóbb illetve közepesen olcsóbb kategóriát, és majdnem mindenki 20 Dollár feletti bort hozott. Azt a tény, hogy az ár egyenes arányban van a minőséggel, nálunk az Olasz borokra 100%-osan igaz volt! Íme, a kóstolási jegyzetek: …

Kalifornia boripar kívülről és belűről

Lassan három hete, hogy én is aktív részese vagyok a nagy, amerikai „Wine Industry”-nak. Ekkor történt ugyan is, hogy végre találtam egy munkát, egy kis, családi borászatban. A neve Derbés. Gyorsan fel is költöztünk ide Észak-Kaliforniába, Los Angelesből, ahol az előző két hónapot töltöttük. Most Santa Rosa-ban tanyázunk, Russian River Valley legnagyobb városában, ami kb. egy Pécs méretű városnak felel meg. Rengeteg borászat található a környéken, nem lesz könnyű, de egyszer végig járjuk az összeset. Ha egybe veszem Napa-t és Sonomát, és miért ne tenném, hisz csak egy kis hegyvonulat választja el a kettőt egymástól, ez ma az USA legnagyobb egybefüggő borvidéke. Hallottunk már róla jót is és rosszat is, de nézzük, mi is ebből az igazság. ...

Rudherford, Napa

A nyüzsgő, Los Angelesi hetek után, jól esett, egy kis kikapcsolódás, egy kis nyugalom, ezért felautóztunk Észak-Kaliforniába, Napa-ba és Sonomába. Itt minden olyan más, gyönyörű, és csak úgy árad a nyugalom mindenfelől. Az idő kifejezetten tavaszias, a szőlők nagy része már megmetszve várja, hogy a természet megadja a jelet, és elkezdődjön újra a nagy verseny. A sorok között virágok nyílnak, a madarak meg már úgy csicseregnek, mintha tudnának valamit, amit mi nem.

Ámulva autózunk csodálva a tájat, türelmetlenül keressük azt a nekünk szimpatikus borászatot, ahová betérhetünk, és végre pohárral a kezünkben nyugtázzuk, hogy milyen jó is lesz, ha majd itt lakunk. Az út baloldalán megpillantunk egy érdekes építményt, egy félkör alakú, kövekből épített támfalat, felette kis épület, körülötte szőlők, a kapu melletti táblán pedig a név: Quintessa. Köszönet a huszonegyedik század egyik leghasznosabb találmányának, az iPhone-on mindjárt utána néztem a helynek, hogy érdemes e egyáltalán bemenni ide. A WinePh.D nevezetű alkalmazásban rákerestem a borászatra, két boruk jött fel, 92 és 93 pont, átlagár $116, ok. Gyerünk be! Nemsokára a borászat érdekes történetét hallgatjuk, miközben a festői tájban sétálgatunk a szőlőhegyen. ...

- Los Angelesi tagozatának beszámolója:

Csak hogy mi se maradjunk ki semmi jóból, gyorsan megalakítottuk a Szerdai Borklub Kedden-Los Angelesi tagozatát, és megtartottuk első hivatalos kóstolónkat, pénteken. Összesen négyen voltunk (még van hova fejlődnünk), a feladat itt is az volt, hogy Collio Orientaliból származó borokat hozzunk. Itt L.A.-ben szerencsére elég jó a felhozatal külföldi borokból, mi a BevMo-ba mentünk (ez egy borszaküzlet-lánc), hogy kiválasszunk néhány palackkal. Collio Orientaliból kb. öt félét találtunk, viszont mindegyik Pinot Grigio volt. Hármat vettünk végül, az egyik 10 Dollárba került, a másik kettő 13 körül volt. Frank Úrék egy Barolot hoztak, igaz, kicsit messzebbről, Piedmontból, de legalább vörös is volt a sorban.

Borturisták elköltöztek, de borturisták maradnak, sőt…

Igen, fogtuk magunkat és elköltöztünk. Egyelőre Los Angelesben rendeztük be a hadiszállásunkat, innen szervezzük tovább az életünket. A cél Napa, vagy Sonoma, annak is valamelyik borászata, ahol majd munkát találok, mint borász. Nekem már régóta a kedvenc régióm, kétség kívül a világ egyik legszebb helye. Bár otthon sok kritikát kap, hogy itt túl lazák a szabályok, és sok a manipuláció, és ezek a borok nem igaziak stb. Remélem, nemsokára, mint bennfentes tudok beszámolni nektek tapasztalataimról. ...

Idén boros fát hozott a Jézuska...

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk mindenkinek! Legyen napotok tele sok sok szeretettel, fénylő gyertyákkal, finom étellel, jó borral, és bömbölő karácsonyi zenével! Mi idén Ausztriába töltjük a karácsonyt, barátokkal, snowboardozással, főzéssel és borozással. A fánk is ebben a stílusban készült, remélem, látszik, hogy milyen sok munkánk fekszik abban, hogy megszerezzük ezt a sok karácsonyfa díszt. További fotók a galériában.

A pincesoron túl

Ha el tudunk szakadni egy kis időre a pincesor adta örömöktől, érdemes egy kicsit körülnézni ott is, ahol ezeknek a csodás boroknak az alapanyagai készülnek. Nagyszerű és felemelő élményben lehet részünk. Nekünk október utolsó hétvégéjén sikerült elcsípnünk egy fotózásra igazán ideális napot, és ezt kihasználva hárman fiuk elindultunk kameráinkkal a Villányi szőlőhegyre. Íme, a termés: Galéria

Szerdai Borklub jegyzetek

Az e heti borklub témája az volt, hogy vajon milyen fehérborokat lehet kapni nálunk 5 Euro, azaz 1350 Ft alatt. A választék igen széles, bár a nevesebb pincészetek borai kapásból kiesnek, ugyanis ők többnyire „szóba sem álnak” velünk, fogyasztókkal ebben az árkategóriában. No, azért mindenkinek sikerült beszereznie egy két palackkal, legtöbben súrolták az értékhatárt, de nem kis meglepetésre, találtunk ennek az árnak, mint egy harmadáért is olyan bort, ami igen is megállja a helyét, sőt…

Vajon isznak azok rendesen?

Sőt, bort is készítenek. Szeptember elején egy vendégünk érkezett Indiából, Dr. Yashoda Devi. Amúgy az orvos végzettségű hölgy a hazájában borászati szaktanácsadóként, borbírálóként, és egyfajta bor-arculat kialakitásáért felelős személyként tevékenykedik igen intenzíven. Tavaly Bordeaux-ban töltötte a szüretet, idén pedig nálunk, a Malatinszky Kúriában lesheti el a műhelytitkokat. És hogy mi vonzotta pont ide Villányba? A válasz elég egyszerű, a Cabernet Franc…

És meglehet, hogy véget is ért?

Már vagy egy hónap is eltelt mióta utoljára jelentkeztem, ebből is látszik, hogy milyen elfoglalt egy borász a szüret idején. Visszatekintve az elmúlt hónapra, elég kemény időket éltünk. Mint már említettem, Béla kollégámmal beköltöztünk a borászat udvarába, sátrat vertünk, hogy ne kelljen munka után, illetve a két munkanapot összekötő pár órát utazással tölteni, haza és vissza. Ehelyett inkább, amikor befejeztük a robotot megittunk egy két rozé fröccsöt, (itt most nem merném leírni mennyi volt az elmúlt hónap személyzeti fogyasztása..) sütöttunk valamit a grillen, és gyorsan aludtunk egy pár órát, majd folytattuk tovább ott, ahol nem olyan rég abbahagytuk…